Egy régi főnököm szerint, -akit méltán tartok mentoromnak,(bár ez ma már elég pejoratív jelző, én még is tiszteletként használom) hiszen neki köszönhetem, hogy az üzleti élet útvesztőiben talán elevickélek-, a jó üzletembernek 3 tulajdonsággal kell bírnia:
1) Szakmai tudás
2) Sok-sok kitartás
3) Sokkal de sokkal több SZERENCSE
Fentiek szükségesek ahhoz, hogy valakiből valóban és hosszú távon jó és sikeres üzletember legyen!
2012-ben egy multinacionális cégnél dolgoztam...nem, nem nem róluk szól ez a történet folyam, csak egy kis kitérő.
Akkor már jó ideje próbálkoztunk lombik programmal kisbabát "összehozni, mind hiába, hát nem csoda, ha finom eszközökkel jelzésemre adták, jobb lenne távozni. "SZERENCSÉRE" jött egy üzleti lehetőség, egy ismerősöm szólt, hogy lenne egy büfé-önkiszolgáló étkezde, amelyet el szeretnének adni. Több ízben megnéztük a helyet, többször egyeztettünk a tulajdonosokkal, akik azt mondták, rosszban vannak, ezért akarják eladni a helyet. A cégnek, melyet el akartak adni szerződése van a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel (későbbiekben lásd MOME), mely még 2007-ben jött létre és 2017-ig szólt, ezt követően az egyetemet kötelező 5 éves hosszítás és a teljes egyetemi területre kizárólagosságot biztosított mind a vendéglátás mind a catering tekintetében. Személyes bejárásaink során látható volt, hogy van forgalma a helynek. Többször kértük, hogy az egyetem vezetőségével beszélhessünk, amire azt a választ kaptuk, hogy nem olyan régen volt egy vevő jelölt, akit bemutattak, de végül nem volt pénzük az üzlet meghiúsult, így az adásvételi szerződés aláírásig elzárkóznak a tulajdonosok ez elől. Szerencsésnek éreztük magunkat, hiszen kaptunk egy jónak ítélt lehetőséget a sorstól, és még a cég elég borsos vételárát is össze tudtuk szedni, szülők elzálogosították ugyan a házukat érte (melyet kölcsön adtak, így azt majd havonta törlesztenünk kell), de úgy éreztük, mi látjuk a korábbi tulajdonos hol hibázott, és hol lehetne még jobbá tenni a helyet, ráadásul én felmondhattam a munkahelyemen és a nyomás csökkent rajtam, hátha végre sikerül szemünk kincsének végre életet adni. 2012. decemberében a fa alá egy cég került, kértük a régi tulajdonost, hogy most már mutasson be minket az egyetem vezetőségének.Azt mondta a régi tulajdonos, hogy mindenki már karácsonyi szabadságon van, de majd januárba "felvisz" minket.
Nem tagadom, volt mit javítani azért a helyen, nem csak tematikailag, személyi állományilag, de a hely eléggé, hogy is fogalmazzak vállalhatatlanul le volt amortizálva. Tehát a fa alá nem csak az örömteli cég vásárlás került, de sok-sok munka karácsony előtt alatt és két ünnep között, hogy 2013. január elején valóban megfelelő formában, megújulva nyithassunk ki. A hely elhanyagoltságán (mely szerintem a jogszabályoknak megfelelő üzemeltetésre alkalmatlan volt) látszott a korábbi "irányításért felelős" tulajdonos hozzáállása, miszerint inkább mesét olvas a gyerekeinek, mint hogy ellenőrizze az embereket. Januárban izgatottan nyitottunk ki, hiszen számunkra új környezetbe kerültünk, nagy volt a megfelelési kényszerünk. Azért, hogy pozitív élményt adjuk, a korábbi értékesítési árakat csökkentettük, a választékot növeltük.
A megnyitás napján azonnal megjelent az egyetem rektora és a kancellára (esélyt sem adva, hogy a régi tulajdonossal menjünk fel), akik kikérték maguknak, hogy miért újítottuk fel saját költségen a helyet és egyből "burkolt fenyegetést kaptunk", hogy megnézik, a tulajdonos váltás kapcsán hogyan lehet felmondaniuk a szerződést. Jeleztük, hogy a régi tulajdonos nem vitt fel minket, mivel mindenki szabadságon volt, de szívesen leülünk beszélni velük, a szerződésünkben viszont nincsen olyan lehetőség, amely alapján a tulajdonos váltás miatt ők felmondhatnák a szerződésünket.
Itt kezdtem el kételkedni először abban, hogy régi főnököm mondása alapján sikerre vezethetjük-e ezt az üzletet, mivel a szerencse faktort kezdtem átértékelni, vajon tényleg szerencse, balszerencse, vagy csak megtévesztés ez az egész?
Folyt. köv.
